víz, ásávnyvíz, víztisztító


A víz, az emberi élet lételeme. A szervezet 80%-a vízből áll. Nem csak a jelenlétének van kulcsfontossága, hanem a körfolyamatok miatt a napi bevitel is fontos, hisz a víz mossa át a szervezetet a szennyeződésektől, illetve dipólusos szerkezete miatt ő az élő szervezet memóriája.
Úgy, ahogy egy veder vízzel nem lehet felmosni egy koncerttermet, napi fél liter vízzel nem lehet kitisztítani az emberi szervezetet.
A víz nem csak önmagában szükséges, hanem a vízben oldott anyagok is fontosak. Földi körforgása miatt a víz felvesz, felold bizonyos ásványi anyagokat. Ezek az oldott anyagok is alapvető fontosságúak az élet szempontjából.

A víz egy különleges fajtája, melyet vízgőz lecsapódásából lehet nyerni, a desztillált víz. Ennek jellemzője, hogy semmilyen oldott ásványi anyagot sem tartalmaz. Ennek megfelelően a desztillált víz nem alkalmas az élet fenntartására.

A víz annál értékesebb az élet számára, minél több és különlegesebb oldott ásványi anyagot tartalmaz, természetesen bizonyos határokon belül. A sok ásványi anyagot tartalmazó víz hatékonyan oltja a szomjúságot, fogyasztása élvezetes. Ezzel ellentétben a kevés ásványi anyagot tartalmazó víz, mely már majdnem desztillált víz, nem oltja a szomjúságot, sőt szinte generálja azt. Az ivóvíz összetétele szigorúan meghatározott, káros anyagokat nem, vagy csak kis mértékben tartalmazhat. Azért, hogy ez teljesíthető legyen, legtöbbször a vizet kezelni kell, azaz el kell távolítani az oda nem illő oldott anyagokat. Ilyen eltávolításra váró anyagok a vas, mangán, cián, stb. Hegyes területeken a vízben sok az oldott ásványi anyag, kemény a víz. Ezt jó inni, de nehezebb vele mosni, főzni. A sík területeken kevés a vízben oldott ásványi anyag, ezért a víz lágy, nincs akkora élvezeti értéke, viszont könnyebb vele mosni, főzni.
A mai kor környezetszennyezése komoly kihívásokat tartogat a vízművek számára. A felszíni vizekből nyert ivóvíz előállítása igen bonyolult technológiát igényel, és költséges (pl. Balaton és környéke). A mélyfúrású kutakból nyert vizek általában kevésbé szennyezettek, itt egy-egy fokozottan jelenlévő ásványi anyagot kell eltávolítani, ha kell, és ezért a víz élvezeti értéke sokkal jobb, viszont azt is tudni kell, hogy a kemény víz nem tesz jót a vesének, mert vesekövet okozhat.
A túlkezelt víz élettani szempontból "döglött", azaz a benne található ásványi anyagok nem érnek semmit.

Ásványvíznek tekinthető az a víz, mely, jobb mint az ivóvíz, ugyanis rendelkezik az ivóvíz szigorú előírásaival, ugyanakkor tartalmaz oldott ásványi anyagokat, ráadásul abból csak az ember számára hasznosakat. Attól függően, hogy melyik ásványi anyagból tartalmaz többet, alkalmas különböző betegségek kezelésének segítésére, az adott típusú ásványi bevitel miatt. Ezekből következik, hogy az ásványvíz az érték.
Legalább 1.000mg/liter oldott össz ásványi anyagot kell tartalmazzon. A valóságban az élvezeti értéket tekintve, jó ha ez a mennyiség legalább 1.500mg/liter.

Ahogy narancsból is nagyságrenddel kevesebb terem, mint amennyi narancslevet az emberiség megiszik évente, úgy egyre jellemzőbb, hogy az élelmiszeripar rátette kezét az ásványvíz gyártására Az üdítőital gyártók bevételeinek nagy részét az ásványvíz eladások valósítják meg. Mivel egy jó ásványvíz mindig helyhez kötött, egy-egy forráshoz, és ez nem biztosítja a korlátlan lehetőségeket, a magas profitot, ezért a kereskedelmi forgalomban levő ásványvizek nagy része mesterséges, köze nincs ahhoz, ami ásványvíz igazából. A recept egyszerű, venni kell a közönséges csapvizet, szükség esetén kell adni hozzá egy kis ásványi anyagot, sok széndioxidot, és lehet forgalmazni. Némelyik gyártó egyenesen desztillált vízből állítja elő, ezt fel is írja az üvegre, hisz kötelező, na de ki olvassa el?
Ma már a fogyasztói társadalom -áldásaként-, keletkezett egy újabb virtuális igény, az ásványvíz. Ez az igény oda jutott, hogy az üdítőkkel egyenrangú és napi fogyasztásra szánt. Az üzletekben található néhány jó minőségű és nagyon sok rossz minőségű, ásványvízként árult palackos víz. Sok ismeretlen eredetű palackos víz a magyar ivóvíz minőségét el sem éri, azaz rosszabb a víz minősége, mint a csapvízé.

Régen az ásványvizet kúraszerűen, egy-egy adott betegség miatt itták és legtöbbször csak a tehetősek.  Ma már mindenki számára elérhető, népi ital, régi funkciója megváltozott.

Az 1.500-2.000 mg/l vagy nagyobb ásványi anyag tartalmú vizek rendszeres fogyasztása nem ajánlott, ugyanis a magas ásványi tartalom a vesét tönkre teszi, emellett bizonyos ásványi anyagok, melyek jót tesznek a beteg szervezettel, rendszeresen fogyasztva nem jók az egészséges szervezet számára.
Az 1.000 mg/l-nél kevesebb ásványi tartalmú vizek igazából nem ásványvizek az üzletekben mégis ez áll rajtuk. Ezek, amennyiben nem rosszabb minőségűek, mint az ivóvíz, gyakorlatilag gondot nem okoznak, fogyasztásuk lehet rendszeres. Olyan helyeken, ahol a csapvíz nagyon kemény, ott érdemes rendszeresen lágyabb ásványvizet fogyasztani, hisz ezzel megkíméljük a vesét.
Aki rendszeresen ásványvizet fogyaszt, és csak azt, annak ajánlott, hogy időnként váltogassa a típusokat, például havonta. Ennek oka, hogy minden víznek más az összetevője, és a folyamatos fogyasztás miatt egy ásványfajta sem kerül túlsúlyba a szervezetben.
Nyáron a melegben, mikor a verejtékkel sok ásványi anyag távozik a szervezetből, akkor érdemes kimondottan nagy ásványi anyag tartalmú vizeket inni (akár 1.800mg/l), télen viszont nem.
Külföldre menet felértékelődhet az ásványvíz szerepe, mert Európán kívül, sok helyen számunkra ihatatlan a csapvíz, és ezért ilyen helyeken nem is marad más megoldás. Az, hogy a helyiek meg tudják inni semmiképp ne legyen követendő példa, hiszen ők abban a környezetben élnek, hozzászoktak.

Napjainkra a környezet szennyezése olyan mértéket öltött, hogy nem csak a mezőgazdaság, vagy az ipar szennyez, hanem maguk az emberek is. Ilyen szennyezés a sok elfogyasztott gyógyszer, az élelmiszerek sok salakanyaga, a kozmetikumok, antibiotikumok, stb., mindez az emberből távozva, a felszíni vizekben folytatja útját, majd a növényekbe, állatokba kerül, és újra az emberekbe. Látható, hogy ez a körfolyamat állandó, és folyamatosan nő a felgyűlt kémiai anyagok mennyisége, hiszen nem tud távozni, ugyanakkor újabb és újabb adag jön hozzá.
Kutatások és kísérletek tömege zajlott és zajlik, és lassan már egyértelmű, hogy például a fogamzásgátló tabletták hormonjai miatt hullik ki nagyon sok férfi haja, pedig nem ők szedték elsőnek a hatóanyagot (német kutatási adat). Hasonlóan mindenki sok antibiotikumot „szed” tudtán kívül hús, tejtermék és tojás formájában. A kemoterápiás szerek sem a legjobbak, de a felvágottak tartósítószereit, a zacskós levesek ízfokozóit is mindenki eszi, ha evett levest, ha nem. Szintén kellemetlen megenni a sok kimondottan mérgező kozmetikai szert, fürdőszobai fertőtlenítőt.

Egy ilyen kellemes piaci háttérrel nyomulnak jól a házi víztisztítók gyártói. Az idő nekik dolgozik. Nem is véletlen, hogy mekkora árakon adják termékeiket. Ráadásul a legtöbb MLM rendszerben árusít, így aztán az ár 60%-át maga a hálózat éli fel. Ha interneten el tudjuk érni közvetlenül a gyártót, akkor fél áron juthatunk ugyanahhoz, vagy jobb víztisztítóhoz.
Az igazi gond a víztisztítókkal, hogy keveseknek adatik meg, hogy átlássák a helyzetet, még a szakemberek közül is. Egyfelől jönnek a forgalmazók a maguk statisztikáival, melyek sokszor valós adatokon alapulnak, velük szemben a szkeptikuson szervezetlen halmaza.
Ráadásul a prospektusokban sokszor össze van keverve a Marokkóban előállított csapvíz minősége, a magyarral.

A víztisztítók működési elve általában a szűrés. Van ahol aktív szénnel szűrnek, ez inkább biológiai tisztítás. Komolyabb készülékeknél elv a komolyabb, többfokozatú, mikron szintű szűrés. Ilyenkor a végeredmény a desztillált víz, ennek élettani hatása nulla, fogyasztása hosszútávon nem ajánlott. A még komolyabb készülékek a szűréssel nyert desztillált vizet átpréselik egy ásványi anyag patronon, mondván, hogy kapja vissza a víz az ásvány tartalmát. A termék forgalmazói forrásvizet ígérnek. A technika csúcsa, mikor az újra ásványizált vizet még elektrolizálják, és bázikus folyadékot kapunk. Ez ugyanis segít a szervezetnek a savasodás megállításában. Ezek után ember legyen a talpán, aki dönteni tud.

Ahogy a szűrők kezdenek megtelni a megfogott anyagokkal, úgy csökken a hatásfokuk. Ráadásul a szűrők telítődése különbözik földrajzi helyenként, a víz függvényében. A szűrőket rendszeresen cserélni kell, ez eléggé költséges. A gyártó sem tudja pontosan, hogy mikor, inkább hamarabb, mert az jobb, mint később. A csere ideje sok mindtől függ (víz, vízvételezési szokások, stb.). Általában 2 évenként cserélni kell a szűrőket, ez költségben sokszor a készülék árának a fele, feltéve, ha még létezik a forgalmazó, vagy maga a gyártó.
Ha kevés a vízfogyasztás és pang a víz a rendszerben, kellemetlen fertőzések alakulhatnak ki. Szintén ide vezet, ha túlhasználjuk a szűrőket. A vízkémiai szakemberek jó része nem fogadja el, hogy a földben a víz évek, évtizedek, évszázadok alatt veszi fel ásványi tartalmát, akkor az egyenértékű azzal, hogy átfolyik egy ásványi anyag patronon.

Általában elmondható, hogy ahol felszíni vízből nyerik a vizet, ott túl bonyolult és hosszadalmas feldolgozáson megy át, mire a csaphoz jut. A bonyolult folyamatok miatt a víz döglött, tehát tápértéke minimális, energetikai értéke nulla. Ha ki szeretnénk szűrni a klórt és egyéb, a technológia miatt ottmaradt adalékokat, akkor egy jó minőségű szűrőberendezés megteszi ezt, bár egy döglött vízből nem lesz pillanatok alatt forrásvíz.

Ahol mélyfúrású kutakból látják el a vízhálózatot vízzel, ott jobb a víz, oda felesleges tisztító berendezést tenni, mert egyfelől igen hamar eltömődik a szűrőrendszer, másfelől a szűretlen víz jobb volt, milyen amilyen lett szűrés után. Tudni kell, a klórozás nem törvényszerű, a mélyfúrású kutaknál ritkábban fordul elő.

Ha az ember hosszabb időre olyan helyre költözik, ahol európai számára nem javasolt a csapvíz fogyasztása, oda nyugodtan szereltessen fel házi víztisztítót, mert megéri.

Újra és újra rá kell jönni, hogy minden amit teszünk, az tüneti kezelés, és sosem a bajok forrását szüntetjük meg. Így van ez az ivóvíz esetén is. Bátran szennyezzük a környezetünket, aztán készítünk komoly berendezéseket, hogy vizet ihassunk.

A víztisztítók tömegszintű forgalmazása nemrég indult csak meg, így élettani hatásaikról nem sokat tudunk.

Ajánló: