A víz, az emberi élet lételeme. A szervezet 80%-a
vízből áll. Nem csak a jelenlétének van kulcsfontossága, hanem a
körfolyamatok miatt a napi bevitel is fontos, hisz a víz mossa át a
szervezetet a szennyeződésektől, illetve dipólusos szerkezete miatt
ő az élő szervezet memóriája.
Úgy, ahogy
egy veder vízzel nem lehet felmosni egy koncerttermet, napi fél
liter vízzel nem lehet kitisztítani az emberi
szervezetet.
A víz nem
csak önmagában szükséges, hanem a vízben oldott anyagok is fontosak.
Földi körforgása miatt a víz felvesz, felold bizonyos ásványi
anyagokat. Ezek az oldott anyagok is alapvető fontosságúak az élet
szempontjából.
A víz egy
különleges fajtája, melyet vízgőz lecsapódásából lehet nyerni, a
desztillált víz. Ennek jellemzője, hogy semmilyen oldott ásványi
anyagot sem tartalmaz. Ennek megfelelően a desztillált víz nem
alkalmas az élet fenntartására.
A víz annál értékesebb az élet
számára, minél több és különlegesebb oldott ásványi anyagot
tartalmaz, természetesen bizonyos határokon belül. A sok ásványi
anyagot tartalmazó víz hatékonyan oltja a szomjúságot, fogyasztása
élvezetes. Ezzel ellentétben a kevés ásványi anyagot tartalmazó víz,
mely már majdnem desztillált víz, nem oltja a szomjúságot, sőt
szinte generálja azt. Az ivóvíz összetétele szigorúan meghatározott,
káros anyagokat nem, vagy csak kis mértékben tartalmazhat. Azért,
hogy ez teljesíthető legyen, legtöbbször a vizet kezelni kell, azaz
el kell távolítani az oda nem illő oldott anyagokat. Ilyen
eltávolításra váró anyagok a vas, mangán, cián, stb. Hegyes
területeken a vízben sok az oldott ásványi anyag, kemény a víz. Ezt
jó inni, de nehezebb vele mosni, főzni. A sík területeken kevés a
vízben oldott ásványi anyag, ezért a víz lágy, nincs akkora élvezeti
értéke, viszont könnyebb vele mosni, főzni.
A mai kor
környezetszennyezése komoly kihívásokat tartogat a vízművek számára.
A felszíni vizekből nyert ivóvíz előállítása igen bonyolult
technológiát igényel, és költséges (pl. Balaton és környéke). A
mélyfúrású kutakból nyert vizek általában kevésbé szennyezettek, itt
egy-egy fokozottan jelenlévő ásványi anyagot kell eltávolítani, ha
kell, és ezért a víz élvezeti értéke sokkal jobb, viszont azt is
tudni kell, hogy a kemény víz nem tesz jót a vesének, mert vesekövet
okozhat.
A túlkezelt
víz élettani szempontból "döglött", azaz a benne található ásványi
anyagok nem érnek semmit.
Ásványvíznek tekinthető az a
víz, mely, jobb mint az ivóvíz, ugyanis rendelkezik az ivóvíz
szigorú előírásaival, ugyanakkor tartalmaz oldott ásványi anyagokat,
ráadásul abból csak az ember számára hasznosakat. Attól függően,
hogy melyik ásványi anyagból tartalmaz többet, alkalmas különböző
betegségek kezelésének segítésére, az adott típusú ásványi bevitel
miatt. Ezekből következik, hogy az ásványvíz az érték.
Legalább
1.000mg/liter oldott össz ásványi anyagot kell tartalmazzon. A
valóságban az élvezeti értéket tekintve, jó ha ez a mennyiség
legalább 1.500mg/liter.
Ahogy narancsból is
nagyságrenddel kevesebb terem, mint amennyi narancslevet az
emberiség megiszik évente, úgy egyre jellemzőbb, hogy az
élelmiszeripar rátette kezét az ásványvíz gyártására Az üdítőital
gyártók bevételeinek nagy részét az ásványvíz eladások valósítják
meg. Mivel egy jó ásványvíz mindig helyhez kötött, egy-egy
forráshoz, és ez nem biztosítja a korlátlan lehetőségeket, a magas
profitot, ezért a kereskedelmi forgalomban levő ásványvizek nagy
része mesterséges, köze nincs ahhoz, ami ásványvíz igazából. A
recept egyszerű, venni kell a közönséges csapvizet, szükség esetén
kell adni hozzá egy kis ásványi anyagot, sok széndioxidot, és lehet
forgalmazni. Némelyik gyártó egyenesen desztillált vízből állítja
elő, ezt fel is írja az üvegre, hisz kötelező, na de ki olvassa
el?
Ma már a
fogyasztói társadalom -áldásaként-, keletkezett egy újabb virtuális
igény, az ásványvíz. Ez az igény oda jutott, hogy az üdítőkkel
egyenrangú és napi fogyasztásra szánt. Az üzletekben található
néhány jó minőségű és nagyon sok rossz minőségű, ásványvízként árult
palackos víz. Sok ismeretlen eredetű palackos víz a magyar ivóvíz
minőségét el sem éri, azaz rosszabb a víz minősége, mint a
csapvízé.
Régen az
ásványvizet kúraszerűen, egy-egy adott betegség miatt itták és
legtöbbször csak a tehetősek. Ma már mindenki számára
elérhető, népi ital, régi funkciója megváltozott.
Az
1.500-2.000 mg/l vagy nagyobb ásványi anyag tartalmú vizek
rendszeres fogyasztása nem ajánlott, ugyanis a magas ásványi
tartalom a vesét tönkre teszi, emellett bizonyos ásványi anyagok,
melyek jót tesznek a beteg szervezettel, rendszeresen fogyasztva nem
jók az egészséges szervezet számára.
Az 1.000
mg/l-nél kevesebb ásványi tartalmú vizek igazából nem ásványvizek az
üzletekben mégis ez áll rajtuk. Ezek, amennyiben nem rosszabb
minőségűek, mint az ivóvíz, gyakorlatilag gondot nem okoznak,
fogyasztásuk lehet rendszeres. Olyan helyeken, ahol a csapvíz nagyon
kemény, ott érdemes rendszeresen lágyabb ásványvizet fogyasztani,
hisz ezzel megkíméljük a vesét.
Aki
rendszeresen ásványvizet fogyaszt, és csak azt, annak ajánlott, hogy
időnként váltogassa a típusokat, például havonta. Ennek oka, hogy
minden víznek más az összetevője, és a folyamatos fogyasztás miatt
egy ásványfajta sem kerül túlsúlyba a szervezetben.
Nyáron a
melegben, mikor a verejtékkel sok ásványi anyag távozik a
szervezetből, akkor érdemes kimondottan nagy ásványi anyag tartalmú
vizeket inni (akár 1.800mg/l), télen viszont nem.
Külföldre
menet felértékelődhet az ásványvíz szerepe, mert Európán kívül, sok
helyen számunkra ihatatlan a csapvíz, és ezért ilyen helyeken nem is
marad más megoldás. Az, hogy a helyiek meg tudják inni semmiképp ne
legyen követendő példa, hiszen ők abban a környezetben élnek,
hozzászoktak.
Napjainkra a környezet
szennyezése olyan mértéket öltött, hogy nem csak a mezőgazdaság,
vagy az ipar szennyez, hanem maguk az emberek is. Ilyen szennyezés a
sok elfogyasztott gyógyszer, az élelmiszerek sok salakanyaga, a
kozmetikumok, antibiotikumok, stb., mindez az emberből távozva, a
felszíni vizekben folytatja útját, majd a növényekbe, állatokba
kerül, és újra az emberekbe. Látható, hogy ez a körfolyamat állandó,
és folyamatosan nő a felgyűlt kémiai anyagok mennyisége, hiszen nem
tud távozni, ugyanakkor újabb és újabb adag jön hozzá.
Kutatások és
kísérletek tömege zajlott és zajlik, és lassan már egyértelmű, hogy
például a fogamzásgátló tabletták hormonjai miatt hullik ki nagyon
sok férfi haja, pedig nem ők szedték elsőnek a hatóanyagot (német
kutatási adat). Hasonlóan mindenki sok antibiotikumot „szed” tudtán
kívül hús, tejtermék és tojás formájában. A kemoterápiás szerek sem
a legjobbak, de a felvágottak tartósítószereit, a zacskós levesek
ízfokozóit is mindenki eszi, ha evett levest, ha nem. Szintén
kellemetlen megenni a sok kimondottan mérgező kozmetikai szert,
fürdőszobai fertőtlenítőt.
Egy ilyen kellemes
piaci háttérrel nyomulnak jól a házi víztisztítók gyártói. Az idő
nekik dolgozik. Nem is véletlen, hogy mekkora árakon adják
termékeiket. Ráadásul a legtöbb MLM rendszerben árusít, így aztán az
ár 60%-át maga a hálózat éli fel. Ha interneten el tudjuk érni
közvetlenül a gyártót, akkor fél áron juthatunk ugyanahhoz, vagy
jobb víztisztítóhoz.
Az igazi gond a
víztisztítókkal, hogy keveseknek adatik meg, hogy átlássák a
helyzetet, még a szakemberek közül is. Egyfelől jönnek a forgalmazók
a maguk statisztikáival, melyek sokszor valós adatokon alapulnak,
velük szemben a szkeptikuson szervezetlen halmaza.
Ráadásul a
prospektusokban sokszor össze van keverve a Marokkóban előállított
csapvíz minősége, a magyarral.
A víztisztítók
működési elve általában a szűrés. Van ahol aktív szénnel szűrnek, ez
inkább biológiai tisztítás. Komolyabb készülékeknél elv a komolyabb,
többfokozatú, mikron szintű szűrés. Ilyenkor a végeredmény a
desztillált víz, ennek élettani hatása nulla, fogyasztása
hosszútávon nem ajánlott. A még komolyabb készülékek a szűréssel
nyert desztillált vizet átpréselik egy ásványi anyag patronon,
mondván, hogy kapja vissza a víz az ásvány tartalmát. A termék
forgalmazói forrásvizet ígérnek. A technika csúcsa, mikor az újra
ásványizált vizet még elektrolizálják, és bázikus folyadékot kapunk.
Ez ugyanis segít a szervezetnek a savasodás megállításában. Ezek
után ember legyen a talpán, aki dönteni tud.
Ahogy a
szűrők kezdenek megtelni a megfogott anyagokkal, úgy csökken a
hatásfokuk. Ráadásul a szűrők telítődése különbözik földrajzi
helyenként, a víz függvényében. A szűrőket rendszeresen cserélni
kell, ez eléggé költséges. A gyártó sem tudja pontosan, hogy mikor,
inkább hamarabb, mert az jobb, mint később. A csere ideje sok
mindtől függ (víz, vízvételezési szokások, stb.). Általában 2
évenként cserélni kell a szűrőket, ez költségben sokszor a készülék
árának a fele, feltéve, ha még létezik a forgalmazó, vagy maga a
gyártó.
Ha kevés a
vízfogyasztás és pang a víz a rendszerben, kellemetlen fertőzések
alakulhatnak ki. Szintén ide vezet, ha túlhasználjuk a szűrőket. A
vízkémiai szakemberek jó része nem fogadja el, hogy a földben a víz
évek, évtizedek, évszázadok alatt veszi fel ásványi tartalmát, akkor
az egyenértékű azzal, hogy átfolyik egy ásványi anyag patronon.
Általában
elmondható, hogy ahol felszíni vízből nyerik a vizet, ott túl
bonyolult és hosszadalmas feldolgozáson megy át, mire a csaphoz jut.
A bonyolult folyamatok miatt a víz döglött, tehát tápértéke
minimális, energetikai értéke nulla. Ha ki szeretnénk szűrni a klórt
és egyéb, a technológia miatt ottmaradt adalékokat, akkor egy jó
minőségű szűrőberendezés megteszi ezt, bár egy döglött vízből nem
lesz pillanatok alatt forrásvíz.
Ahol mélyfúrású kutakból látják el a
vízhálózatot vízzel, ott jobb a víz, oda felesleges tisztító
berendezést tenni, mert egyfelől igen hamar eltömődik a
szűrőrendszer, másfelől a szűretlen víz jobb volt, milyen amilyen
lett szűrés után. Tudni kell, a klórozás nem törvényszerű, a
mélyfúrású kutaknál ritkábban fordul elő.
Ha az ember hosszabb
időre olyan helyre költözik, ahol európai számára nem javasolt a
csapvíz fogyasztása, oda nyugodtan szereltessen fel házi
víztisztítót, mert megéri.
Újra és
újra rá kell jönni, hogy minden amit teszünk, az tüneti kezelés, és
sosem a bajok forrását szüntetjük meg. Így van ez az ivóvíz esetén
is. Bátran szennyezzük a környezetünket, aztán készítünk komoly
berendezéseket, hogy vizet ihassunk.
A víztisztítók tömegszintű forgalmazása nemrég
indult csak meg, így élettani hatásaikról nem sokat tudunk.