állati eredetű fehérjék


Napjainkra két teljesen ellentmondó vélemény alakult ki. Az egyik mely mondja, hogy a hús erőt ad a szervezetnek, illetve nélkülözhetetlen vitaminokat tartalmaz, a tej és tejtermékek kalciumban gazdagok, erőt, egészséget jelentenek.  A másik teljes mértékben elutasítja az állati eredetű fehérjék fogyasztását.
Hol az igazság?

A múlt
A történelemben visszamenve, az emberi fejlődést elemezve látható, hogy az ember először a gyűjtögető és vadász életmódot képviselte ekkor alakult ki a „0” vércsoport. Ekkor az ember a természetből élt, nem próbálta meg azt leigázni, így főleg növényeket, füveket, gyökereket fogyasztott, és néha napján, ha sikerült egy vadat elejteni, akkor néhány napig húst evett, azonban a hús kis százalékot képviselt az étlapján.  Mindez jellemző volt a homo sapienstől (kb. i.e. 300.000 – kb. i.e 9.000) a presumer korszakig.

Ezután az ember tudatosan kezdett főleg gabonaféléket termeszteni. Az ősparaszt, aki növénytermesztésből élt, ő főleg növényevő volt, gabonát és füveket, gyökereket evett, de étlapja 60-80%-át a saját maga termesztette gabona jelentette. Az ő vércsoportjuk az „A” lett. Természetesen nem mindenki lett növénytermesztő, hanem az emberek egy része. I.e.9.000 körül kezdetek el gabonatermesztéssel foglalkozni a Nílus völgyében, illetve a valamikori sumer területek egy részén, a mai Irak déli részén, ahol akkor még nem sivatag volt, hanem vízzel ellátott termőföld (Ez a terület sivataggá i.e.2.000 körül vált, egy hírtelen klímaváltozással).
Tudatosan lecsapolták a Nílus menti mocsarakat, szabályozták a folyamot, így indítva útjára a tudatos növénytermesztést.

A még szabadon gyűjtögetők egy másik része el kezdett állattartással foglalkozni. Ők lettek a „B” vércsoportúak, ők főleg húsevők, étlapjuk 70-80%-át a hús tette ki, mindez kb. i.e. 5.000 körül kezdődött.

A Nippuri naptár (i.e.3.760, az első naptár az emberiség történelmében, mely a mai elődje), bevezetésének idején íródott dokumentumok arról számolnak be, hogy az emberek abban az időben nagyjából egyenlő mértékben fogyasztottak termesztett növényeket, zöldségeket, illetve az állattartásból származó húst.

A Római Birodalom tündöklése idején is szerették a húst, azonban érdekes mód a gladiátoroknak, illetve csatába induló katonáknak nem húst adtak, hanem gabonát, itt is főleg árpát. Győztes csata után, azonban áldoztak az élvezeteknek, hús és bor formájában.

A jelen
Az 1950-es évek után hírtelen berobbant az állati eredetű fehérjék fogyasztása, mivel kialakult az élelmiszeripar. Komoly érdekek fűződtek az állattartáshoz, a keletkező tej felhasználáshoz. Évente duplázódtak a termelt mennyiségek, folyamatosan jelentek meg, addig nem létező termékek, melyek már magas fokú feldolgozottsággal jártak.
A legdrasztikusabb változást az állattartás iparosítása okozta. Az állatokat gabona helyett el kezdték tápszerrel etetni, melyek tele voltak állati eredetű fehérjékkel, növekedési hormonokkal, és antibiotikumokkal, a betegségek elkerülése végett. Így a növényevő állatokat átformálták, és húsevőkké alakították át.
Ma már tudjuk, hogy mennyire igaz a mondás, amit eszel, azzá leszel. Az ember számára csak az olyan állati fehérje képez táplálékot, amelyiket már több ezer éve megszokott, azaz növényevő, amelyik természetes körülmények között nőtt fel. Mivel a mai, mesterséges körülmények között tartott állatok nem azt eszik, amit kellene, így ez az állati eredetű fehérje az ember számára feldolgozhatatlan, mert nincsenek a lebontáshoz szükséges enzimek, mintha műanyagot ennénk, a szó valódi értelmében.
Az állatokat szinte felfújják a tápok, életciklusuk drasztikusan lecsökken, így a szervezetük felépülése sem úgy zajlik, ahogy az kellene. Mozogniuk sem szabad, nehogy lassabban gyarapodjanak súlyban.

A másik változás, mely napjainkra beérett, a reklámok átütő ereje. Még az orvosok jó része is azt mondja, sőt ezzel foglalkozó szakemberek széles tömege leírja az újságban, hogy tejet kell inni a gyerekeknek, és minél több tejterméket kell fogyasztani. Annyira hat a marketing, hogy napjainkra az emberek nagyobb többségének étlapja tartalmaz akár kétszer is napjában felvágottat, húst, tejterméket. Az elmúlt 50 év túlzott állati eredetű fehérje fogyasztását megsokallta a szervezet, és allergia formájában szól, hogy ebből elég. Ugyanis a sok ismeretlen anyagtól kikészült. Még ha csak hébe-hóba fogyasztanánk, akkor elmenne, de ez a sok mű dolog, melynél az állat csak az átalakító, mint egy gépsor, ez már több a soknál.
Ráadásul kiderült, hogy a tejtermékekben található kalcium nem épül be a szervezetbe, sőt inkább rosszat tesz, mert kioldja a csontokból a kalciumot. Ebből a nézőpontból „szerencse”, hogy a tej kalciumszintje, már csak töredéke az 1960-as évekbeli értéknek.
Van viszont benne sok hormon, és antibiotikum, amit a tehenek kapnak. Az antibiotikum szint olyan magas a tejben, hogy néhány éve, mikor elindult a joghurtok, gyümölcsjoghurtok szárnyalása, egyszerűen nem tudott megaludni a tej, mert elpusztultak a baktériumok. Ekkor lépni kellett és génmódosított baktériumokat alkottak, mely ellenáll az antibiotikumoknak.  

Az állati eredetű fehérjék, ide tartozik az összes tejtermék, az összes húskészítmény, illetve a tojás, mind allergizálnak, azaz kiütik a szervezet immunrendszerét.
Ezek alapján könnyen megérthető, hogy biorezonanciás allergiakioltás esetén, mindig egy 1-3 hónapos teljes állati fehérje mentes karantént kell megvalósítani, ellenkező esetben nem lehetséges az allergia kioltása semmilyen allergénre.
Azt már tudjuk, hogy a húskészítmények hús helyett adalékanyagokból állnak, melyekkel a szervezetünk nem tud mit kezdeni. Egy jó ideje az is egyértelmű, hogy néhány ilyen vegyszer kimondottan méreg.
Tipikus példa a nátriumnitrit. Feladata, hogy szép színe legyen a terméknek, hiszen a természetben a hús egy-két nap alatt változtatja színét, és ki vesz meg szürke húskészítményt?
Ez a komponens gyakorlatilag minden húskészítményben megtalálható. A baj forrása, hogy szervezetünkben aminosavakkal, nitrozaminná alakul, mely egy agresszív rákkeltő hatású anyag.
Hogy ez mennyire közismert? A kutatások során, ha a kutatók patkányokon rosszindulatú daganatot szeretnének létrehozni, akkor ezt a szert használják. Amerikai kutatások szerint, a rendszeresen fogyasztó gyerekek körében megnégyszereződött az agydaganatok száma, és hétszeresére nőtt a leukémia előfordulása.

Hasonló tanulmány bebizonyította, hogy a nitrites felvágottak rendszeres fogyasztói körében 6.700%-kal nőtt a hasnyálmirigyrák előfordulása. Az Egyesült Államokban mindezt látván, az 1970-es években be is akarták tiltani a szer alkalmazását, azonban az élelmiszeripari érdekek ezt megakadályozták.
Egy érdekesség, hol alkalmazzák még elfogadott módon a nátriumnitritet? A nitrites pác só a BIO feldolgozásban megengedett. Ehhez nincs mit hozzáfűzni.
 

Egyéb szerek a húskészítményekben:

  • tartósítószerek
  • antioxidánsok
  • ízfokozók
  • tömegnövelő szerek (megtartják a vizet, ezért a húskészítmény egy drágán eladott víz)
  • védőgázas csomagolás.
Látható, hogy a szín mellett fontos az eltarthatóság, hisz a hús hamar romlik, fontos, hogy sok vizet szívjon és tartson magába, ennyi víz után ízesíteni kell, ráadásul függőséget okozó ízfokozókkal, és természetesen csomagolni is kell, lehetőleg védőgázas csomagolásban, hogy minél tovább a polcokon maradhasson.  
A gond egy másik forrása, hogy néhány „élelmiszerben” egyfajta, másokban másfajta szerek találhatók, aztán étkezés után, ezek a szervezetben keverednek, és ahogy a kémiában ez megszokott, fokozzák, vagy gyengítik egymás hatását, illetve a reakció során új kémiai szerek is létrejöhetnek. Az egyetlen vesztes a szervezet.

Mindezeken túlmenően, az emberi szervezet a húst nehezen tudja hasznosíthatóvá tenni, több lépcsőben, a bevitt energia 70%-át fel is használja a feldolgozáshoz, magyarul csak 30% az energiabevitel. Ehhez társul még egy hosszú emésztési és feldolgozási folyamat, mely 4-6 órát is eltarthat, ezalatt puffadtság, fáradtság, aluszékonyság, kedvtelenség, általános energiahiány, levertség tapasztalható. Talán nem véletlen, hogy a gladiátorok és katonák nem húst ettek harc előtt.
A hús lebontásakor a szervezetben salétromsav keletkezik, mely az ízületekben lerakódik, és reumát okoz.

Felmerül a kérdés, hogyan tovább.
A téma szakértőinek nagy része nem vegetáriánus, de a tények birtokában azt javasolják, hogy együnk minél kevesebb húst. Az mindig származzon biztos helyről, az állat ne éljen tápszeren. Aki disznóhúst akar enni, annak javasolt a mangalica fogyasztása, mert feldolgozáskor a szervezetben nem salétromsav keletkezik, hanem olívaolaj. Persze ennek előfeltétele, ha a mangalica kinn élt a mezőn (a mangalicát nehéz ólba zárni), természetesen étkezett, és legalább 2 évig fejlődött mire vágásérett lett. Ha viszont zárt helyen, fél év alatt pumpálták fel tápszerek segítségével, akkor ez is csak műanyag és nem mangalica.
A disznóval van még egy gond, mivel genetikailag a legközelebb áll az emberhez, az összes állathoz képest, ezért a disznó fogyasztása már súrolja a kannibalizmus határát.

A kutatatók kimutatták, hogy az emlősök megérzik a halál előtti pillanatokban a vég közeledtét, ekkor stressz hormonokat termelnek, görcsbe rándulnak izmaik. Az EU csatlakozás idején jót mosolyogtak a magyar tenyésztők azon az EU-s szabályzáson, hogy levágás előtt az állatok lelkivilágával is kell foglalkozni. Mindez nem véletlen.

Egy lehetőség még a húsfogyasztás kialakításához, a biorezonanciás állapotfelmérés, ugyanis a szervezet DNS-eivel konzultálva, azok megmondják, hogy számukra mi a jó. Pontosan látható, hogy milyen fajta hús az ajánlott, és ezt ajánlott fogyasztani. Természetesen ebből is keveset, minél kevésbé feldolgozott formában. Az összes, nem házilag készült húskészítményt pedig el kell felejteni!

Tyúk vagy tojás?
Az állattartás iparosodása nem kerülte el a baromfiudvart sem.
A csirkék genetikáját is módosították, így életciklusuk megváltozott. Pillanatok alatt megnőnek, egy éves korukig tojnak, majd ekkor teljesen öregek lesznek, kihullik a tolluk, és ekkor készül belőlük a „csibe falatok” néven eladott élelmiszer(?). Egy éves életük alatt kék eget nem látnak, szűk helyen, szinte sötétben élnek, táplálékuk nagy része állati eredetű fehérje, illetve hormonok, növekedésserkentők, antibiotikumok. A tojás sárgája attól sárga, hogy olyan szereket etetnek velük, de ha akarnák ugyanannyi erővel lila is lehetne. Már csak egy döntés kérdése, hogy húsvétra egyből piros héjú tojásokat fognak tojni. Mindezek után nem szégyelli magát a termelő és ráírja a tojás dobozára, hogy házi jellegű tojás. Hol van attól? Az ég és föld közelebb van egymáshoz. 
Ezek után a tojásnak semmi köze ahhoz, amit régen tojásnak neveztek, hiszen egy élő tojásgyártó gépsor, napi 2-3 tojásnak nevezett és olyan kinézetű, de élettanilag műanyag összetételű terméket gyárt. Talán nem véletlen, hogy sokszor a friss tojás kellemetlen vegyszer ízű, illetve többen tapasztalták már, hogy más élelmiszernek nevezett vegyszerkoktélba keverve valami kicsapódott. Ilyen a kémia.

Házi állattartás
Sokan az akciós húsoktól menekülve a házi állattartásban látják a jövőt. Ez igaz is mindaddig, amíg a házi állatok genetikája nem módosított és az állattartás természetes körülmények között zajlik. Na de van ma ilyen?
Egy példa a csirketenyésztésre. Előfordult, hogy valaki saját tenyésztési célból egynapos csibéket vett. Első perctől természetes körülmények között nevelte, etette. Elég hamar feltűnt egy furcsaság, a fehér színűek nem fejlődtek igazán és az idő előrehaladtával egyre rondábbak lettek, mintha mini dinoszauruszok lennének, borzalmas, deformált külsővel. Mivel ez általános jelenség volt a fehér színű csirkék között megreklamálták a csibék forgalmazójánál. Az eladó válasza egyértelmű volt, ha nem azzal a táppal etetik, amelyre ezek a csirkék genetikailag rá vannak hangolva, akkor ilyen szörnyszülöttek lesznek. A táplálékuk napi fehérjeigénye 30%, azaz egyharmad húsevők lettek. Ha megkapják a genetikailag igényelt tápszereket, akkor nőnek, mintha felfújnák őket.

Az egyéb, vágásra tartott állatok esetén is hasonló a történet, hiszen legtöbbször a megtermékenyítés is mesterséges, gyárilag előállított „szerekkel” történik, illetve mivel a genetikailag előállított élőlények élettartama sokkal rövidebb, illetve sokkal érzékenyebbek minden betegségre, fertőzésre, ezért állandóan gyógyszerezni kell őket.

A példa nem egyedülálló az állattartásban, hiszen ilyenek az egynyári muskátlik, melyek őszig ontják a virágot, akkor pedig elpusztulnak, vagy a paradicsom, melynek magjáról nem lehet szaporítani, illetve a gabonafélék, melyek esetében szintén minden évben meg kell venni a vetőmagot.
Van viszont egy ősi magyar gabonaféle a tönköly, mely mindennek ellenáll, nincsenek természetes ellenségei, ezért vegyszerezni sem kell, télen nem fagy meg, hatalmas az energiája. Igaz sokkal kevesebbet terem egységnyi területen (nem kifizetendő). A magyar ember genetikailag erre van hangolva.  

Ajánló: