Figyelembe véve a megváltozott életkörülményeket, életstílust, angol kutatók átmódosították az arányokat.

Külön érdekesség, hogy ez a változás bő 10 év alatt vált szükségessé, ugyanis ilyen rohamosan változott életvitelünk. 

Az ábrából látható, hogy a gabonák szerepe lényegesen csökkent, illetve ami maradt az mindenképp teljes kiőrlésű. Ezzel teljesen egyenértékű a növényi olajok szerepe. Itt a frissen sajtolt olajokról van szó, és nem a kémiailag agyonkezelt, évekig elállókról, legyen az akár napraforgó, akár olíva, vagy egyéb.

Fontosak még a zöldségek, gyümölcsök, diófélék, hüvelyesek, azonban nem a génmódosított, vagy agyonraktározott, nyersen leszedett fajta.

A tejtermékek és a vörös húsok mennyisége tovább csökkent, hiszen ma már mindenki tudja, hogy nem a tejben van a kalcium, és nem a hús adja az erőt. A kalcium a tejben éppen ellenkező hatást ér el, nem beépül, hanem lebont. Még „szerencse”, hogy 30 év alatt a tej kalcium szintje 5%-ra (!) csökkent. A húsok energiatermelése sem az igazi, inkább csak jóllakottságot és puffadást okoz több órán keresztül, mivel rothadásnak indul az emésztőrendszerben Ez, azonban inkább rossz, mint jó, ráadásul a hús energiájának 70%-a arra megy el arra, hogy a szervezet lebontsa azt.

A cukor illetve a fehérített lisztekből készült termékek továbbra is nemkívánatosak, annak ellenére, hogy a legtöbb kereskedelmi termék szinte kizárólagosan ezekből áll, például péksütemények, tészták, édességek.

Ha elgondoljuk, hogy a legtöbb modern ember táplálékának 90%-át napi szinten a hús és húskészítmények, tej és tejtermékek, fehérített pékárúk, édességek alkotják, már érthető mi az egészségi gondok forrása.

Napjainkban hat és fél milliárd ember él a Földön, e nagy embertömegnek élelmiszerre van szüksége. Ez a legnagyobb piac a Földön. Hatalmas profitot termel és ez sajnos meg is látszik az élelmiszerek minőségén.

Elemezve, az üzletben vásárolható termékek nagy részének összetételét, jól látható, hogy a kiválasztott termékben csupán 5-50%-ban van igazi, eredeti tápértékkel bíró élelmiszer, a többi az ballaszt, adalékanyag. Mivel íze már nem lenne, ezért kell a kémia ipar. Ezekre jön még a védőgázas csomagolás, vagy a közismerten veszélyes fém konzervdobozok. Igazából mindent megeszünk, még a szemétből is ennivaló készül. 

És ekkor még nem esett szó a génmódosított élelmiszerekről, amikor is az ember olyan keresztezéseket végez, amelyek maguktól soha az életben nem jöttek volna létre, hisz a természet éppen ez ellen védi magát. Például a szójabab és a skorpió esete. Az emberi szervezet nincs is felkészülve az ilyen élelmiszerek fogyasztására, ennek következtében olyan betegségek, mint a vastagbél rák, mely régebben csak az orvosi szakkönyvek egyéb kategóriájában az apró betűs rész volt, ma exponenciális fejlődésnek indultak. 

Ezek után nem is csoda, ha az ilyen élelmiszeren élő lakosság először elhízik, majd megbetegszik. A tömeges elhízás jó piacot eredményez a fogyasztó ipar, illetve a csodaszerek gyártói számára, az éppen divatos fogyókúrák kitalálóinak.

Mivel az élelmiszeripar ontja a termékeit, nagyon körültekintően kell kiválasztani azt, ami a legehetőbb. Ne higgye el senki, hogy egy késztermék az alapanyagok árának töredékéért előállítható.

Inkább keveset, de jót. Sok hipermarketben, ha végignéz az ember, alig talál néhány fogyasztásra alkalmas terméket.

Tehát tudatosan kell vásárolni. Gondosan kell elolvasni minden termék címkéjét. Szerencsére azért mindig találni olyat, amelyik kevesebb ballasztot tartalmaz. 

Lehetőség szerint kerülni kell a közismerten nulla tápértékű élelmiszereket, mint az üdítők, darált húsos termékeket, chips, a tejtermékek nagy része, stb., tehát amiben túl sok a só, az ízfokozó, sok E -betűs szám van, illetve nem tudni, hogy mi az alapanyag. 

Ha a fentieken elgondolkodunk, kiderül, hogy a szervezetünk hatalmas mennyiségű ballaszt anyaggal telik meg, mellyel az emésztőrendszer nem tud mit kezdeni, csak küszködik vele, olyan ez, mint ha a gépkocsi tankjába félig benzint, félig vizet tennénk, mert a víz olcsóbb. 

Másfelől az igazi tápértékkel bíró anyagok bevitele drasztikusan lecsökkent, így előbb - utóbb szükség lehet táplálék kiegészítők, esetleg vitaminok alkalmazására.

Elmondhatjuk, hogy a mai modernkor embere mennyiségileg túl, míg minőségileg messze alultáplált. Hiánybetegségek sora jelentkezik, ezeket civilizációs betegségeknek nevezzük, és ahelyett, hogy az okot, azaz a hiányt szüntetné meg, a gyógyítás tüneti kezelést ad.