Napjaink táplálkozási szokására jellemző az
egyoldalúság. Egyfelől többletbevitel jelentkezik bizonyos
összetevőkből, másfelől hiányok mutatkoznak. Legbiztosabban
műszeres segítséggel lehet meghatározni, hogy mi hasznosulna a
leghatékonyabban a szervezetben.
Szintén jellemző, hogy az emberek igyekeznek sokféle
táplálék kiegészítőt szedni, abban a reményben, hogy
egészségesek lesznek. Azonban a kutatások szerint sokkal kevesebb
is elég lenne, ha tudnánk, hogy pontosan mit kellene szednünk. Ami
az egyik embernek ideális, az a másiknak nem. Nincs univerzális
táplálék kiegészítő. Egy méréssel érdemes kideríteni, hogy mi az,
ami szükséges, és mi az, amit nem érdemes megvenni.
Ha valaki
évekig ugyanazt a táplálék kiegészítőket szedi, akkor
méréskor szembesül azzal, hogy ezekre pillanatnyilag nincs is
szüksége a szervezetnek, hanem más területeken vannak hiányok. Nem
lehet évekig egyoldalúan táplálkozni, ugyanúgy, ahogy nem tudom
évekig hallgatni ugyanazt a zeneszámot, még ha az a kedvencem is
volt sokáig.
A
gyógyszerek terén is megfigyelhető, hogy mindenki másként
reagál azokra. Érdemes ellenőrizni, hogy a hasonló hatóanyagú, de
olcsóbb, számomra mennyire értékes, mennyire tudja szervezetem
hasznosítani.
A sok
kozmetikum és háztartási vegyszer okozhat allergiás
reakciókat. Érdemes ezekből is olyat használni, melyet a szervezet
elfogad, illetve kizárni azokat, melyek allergiás reakciókat
okoznak.
A mérés
elve
A
bioelektrostimuláció (népi neve biorezonancia) egy informatikai
párbeszéd a szervezettel. Megkérdezzük, hogy mit szól egy-egy
rezgésmintához (táplálék, vegyszer, stb). A válaszból kiderül,
hogy szeretné-e, vagy már elege van belőle. Példával illusztrálva
olyan ez a beszélgetés, mint amikor a családban reggel az anya
megkérdi a fiát, hogy aznap mi legyen az
ebéd.
Fontos
megjegyezni, hogy az igazi bioelektrostimulációs eszközök nem
visznek be energiát a szervezetbe, tehát nem úgy kérdezzük meg a
szervezetet, hogy egyben generáljuk a választ is.
Nagyon sok,
biorezonanciának nevezett eszköz, melyek első generációs eszközök,
túl nagy energiaszintekkel dolgoznak, energiát visznek be a
szervezetbe, befolyásolva így az eredményt. Egy példával élve, ha
néhány csepp víz hőmérsékletét akarjuk megmérni egy hőmérővel, és
a hőmérő tömege összemérhető a néhány csepp víz tömegével, akkor a
hőmérő hőmérséklete jelentős mértékben torzítani fogja a
végeredményt.
Tehát csak
olyan eszközzel méressük be a hasznosulást, melynek
elektromágneses indukciós szintje maximum 10 mikroTesla. Ez a
szervezet szinte. E felett energia bevitel történik. Az első
generációs eszközök sokszor ezerszer erősebb jelekkel dolgoznak.