A bioelektrostimuláció (népi nevén biorezonancia) minden korosztály számára nagyon hatékony stresszoldó módszer, azonban nem helyettesíti a helyes életmódot, az orvosi diagnosztikát, a gyógyszereket, az orvosi kezeléseket.

Sok eddig ismeretlen eredetű vagy eredménytelenül kezelt elváltozás megértésében és ellátásában történt jelentős előrelépés a biofizikai szemlélet alkalmazásával (pl. allergia, krónikus gyulladásos bélbetegségek, függőségek, szubakut intoxikációk, gócok azonosítása és definitív ellátása). A megelőzés területén is komoly haladás történt. A lehetőséget a rezonanciás mérések biztosították, melyek egészen korai felismerést tesznek lehetővé, valamint a struktúra- és funkcióspecifikus stimulációk segítségével megelőzik/lelassítják a szöveti degeneráció kialakulását.

A modern fizika felfedezéseivel jelentős segítséget nyújtott az elkülönült tudományágak közti szakadékok áthidalásához, egy egységes (természetes) tudomány megteremtéséhez.

Mitogenetikus sugárzás

Alexander G. Gurvics (1874-1945) orosz kutató már 1923-ban megfigyelte, hogy ha két hagymát egymástól elkülönítve, de egymáshoz közel helyez el úgy, hogy az egyik gyökérrésze a másik hagyma oldalához közel kerül, akkor az utóbbi sejtjeiben az egyébként szokásos nyugalmi helyzet megbomlik. A hagyma oldalsó részén levő sejtek mitotikus aktivitása megnő. Az itt levő sejtek jellegükben olyanná válnak, mint a gyökércsúcson levők, azaz egy felfokozott sejtosztódási folyamat indult el. Megfigyeléseit pontosította a hagymák közé helyezett optikai rács segítségével is. (Optikai rácsokat az anyag hullámtermészetének vizsgálatához használnak). Azt találta, hogy az információhordozó, hullám természetű. A gyökércsúcsból tovaterjedő információt mitogenetikus sugárzásnak nevezték el.

Biofotonok

A sejtosztódást stimuláló sugárzás felismerése újszerű gondolatokat indított sokakban. Többek között Fritz-Albert Popp (1938) és munkatársai bizonyították, hogy az élő szervezet sejtjei képesek a fény (biofotonok) felvételére, raktározására és kisugárzására; ez a fény biológiai folyamatokat irányít; ha a vezérlő mechanizmus meghibásodik, a szervezet megbetegszik. A betegség okait kutatva arra következtettek, hogy a sejtek működése fényháztartásukkal közvetlenül összefügg.

Hol tárolódnak a biofotonok?

Mérésekből kitűnt, hogy a sejtekben levő DNS, a spirálmolekulája üregeiben tárolja a fotonokat, ezek kibocsátásával a sejtplazmát illetve, a környező sejteket utasításokkal látja el. A tárolt fotonok száma, ebből következően a kibocsátott fény minősége (intenzitása, rendezettsége - koherenciája, pulzálása) alapvetően meghatározza a sejtek működését (anyagcserét, szaporodást, önregulációt) Egy tumor keletkezésekor a DNS biofotonokat tároló és kisugárzóképességében bekövetkezett változások játsszák a fő szerepet. A sejtben létrejött elektromágneses változás hatására a rendezettség megbomlik, és az összes sejtfunkció - ideértve az immunfeladatokat és a szervezet javító képességét is - gátolttá válik. A DNS-t folyamatosan érő károsító hatások (UV - sugarak, ionizáló sugarak és kémiai behatások, stb.) roncsolják a genetikai állományt. (Pl. a spirállánc egyes szemei kiszakadhatnak és nem odatartozó részek, kerülnek a helyükre.)  Szervezetünk normális esetben természetesen képes ezeket a sérüléseket kijavítani.

Az első lépések

A modern ember megdöbbenve hallja, hogy már 200-250 évvel ezelőtt volt olyan tudós, aki megfogalmazta a biorezonancia alapjait, amikor még messze nem volt ekkora tudás, amikor a műszerek érzékenysége messze nem a mai szinten volt, de még csak az informatika sem létezett, nemhogy a bioinformatika.

Még ma is csodabogárként néznek azokra, akik ilyen „misztikus” dolgokról beszélnek, nemhogy 200 évvel korábban.

• Az antik kultúrák nem betegség, hanem egészség és életszemléletűek voltak, nem a gyógyítással foglalkoztak, hanem az egészség megőrzésével. Jellemezte őket a holisztikus gondolkodásmód. Tudták, hogy bármely élőlény és a környezete között kölcsönhatások uralkodnak, és a hatás oda-vissza jellegű.
• Franz Anton Messmer (1734-1815) volt az első újkori magnetoterapeuta, aki kísérleteit Bécsben végezte az Orvosi Egyetemen. Rájött, hogy létezik egy egységes erő, mely a világmindenségben irányítja az életet, azaz egy univerzális összeköttetés minden életforma között. 1775-ben meg is fogalmazza kozmológiai nézeteit.
• C. F. Von Reichenbach (1788-1869) nagyiparos, kémikus, meteorit szakértő, fő műve 1845-ben „Kutatások a mágnesesség, az elektromosság, a hő és a fény dinamikájáról és ezeknek az életerőhöz való viszonyukról”
• 1879-ben elektroterápiás osztály nyílik Londonban a St. Thomas kórházban.
• G. Gurvics (1874-1945) megfogalmazza a mitogenetikai sugárzást, növényi és állatkísérleteket végzett
• 1928-ban Gábor Dénes és T. Reiters mérései igazolják Gurvics eredményeit
• A kutatásokat az 1940-es évektől szisztematikusan végzik a nyugati civilizáció vezető nagyhatalmai, főleg katonai célokból.
• Az első áttörés az 1960-as évek végén történt (az Egyesült Államok hadi iparának/űrkutatásának megbízásából), bebizonyosodott, hogy élet természetes elektromágneses közeg nélkül nem lehetséges.
• Az 1970-es évek elejétől már alkalmazzák a biorezonanciás elven működő csontállomány-állagot védő elektroterápiát (szükséges volt a súlytalanság állapotában a csontszövet anyagcseréjének megfelelő irányításához).
• 1975-től közvetlenül is mérhetővé váltak a DNS és a membránok által kibocsátott elektromágneses jelek, a biofotonok.
• Főleg a német anyanyelvű európai országokban és Japánban széles felhasználói táborra találtak a rezonanciás kölcsönhatásokra támaszkodó elektrodiagnosztikai és terápiás eljárások.
• Az 1970-es évek végétől folyamatosan láttak napvilágot olyan publikációk, melyek a sejtmembránok elektromágneses szelektivitásával kapcsolatosak; 1979-től a „biológiai ablak” fogalma került bevezetésre.
• A Salfordi Egyetemben (Anglia) kimutatták, hogy az allergiás folyamatoknál minden alkalommal elektromágneses engramok (az emlékezetbe bevésődött tapasztalat, az átélt események nyoma a nagyagykéregben) is részt vesznek a „hibás reakciók” létrejöttében; publikációikban az újfajta, rezonanciás kölcsönhatásokon alapuló diagnosztikai és terápiás módszerek hatásmechanizmusát is megtalálhatjuk (1987-től).
• Több egyetem a sejtközi állománnyal és az alapregulációs rendszerrel kapcsolatos kutatásai bizonyítják, hogy a szervezet adaptációs képességét elsődlegesen meghatározó gyenge intenzitású elektromágneses és mechanikus hullámok megegyeznek a biofoton névvel jelölt fotonokkal. Mindeközben került sor az akupunktúrás pontok és meridiánok szövettani azonosítására, valamint annak a vaszkuláris-intersticiális áramkör-rendszernek a leírására, amely folyamatosan modulálja a helyi biokémiai folyamatokat.
• Szinkronizációs jelenségek biztosítják a szervezet működőképességét, mind a belső, mind a környezettel való kapcsolattartásban. A biológiai rezonancián alapuló kezelések ezeket a szinkronizációs folyamatokat igyekeznek interferencia által harmonizálni.
• A sugárbetegség kezelése mellett preventív sugárbiológiai felhasználhatóságról is tanúskodnak a kutatási eredmények.
• A biológiai rezonancián alapuló kezelések onkológiai alkalmazhatósága igen széles körű. (A DNS működését normalizálja, nagyobb szöveti-szervi egységek élettani folyamatait, általános életképességét javítja.) Jelentősen csökken a primer tumorok növekedése, a metasztázisok kialakulása, enyhíthetők a citosztatikus kezelések mellékhatásai, és még terminális fázisban is jelentősen csökkenthetők a tipikus tumoros fájdalmak, amely tényezők számottevő életminőség-javuláshoz vezetnek.
• Komplex allergológiai protokollok kerültek kidolgozásra, melyek segítségével mind diagnosztikában, mind terápiában jelentős továbblépés történt a korábbi eljárásokhoz képest.
• A BRT szintén új korszakot nyitott a krónikus gyulladásos betegségek gyógyításában (Morbus Crohn, krónikus lábszárfekélynél, ízületi gyulladások, stb.), a biofizikai orvoslással történő komplex ellátás nagyon kedvező prognózissal szolgál.