A bioelektrostimuláció (népi nevén biorezonancia) minden korosztály számára nagyon hatékony stresszoldó módszer, azonban nem helyettesíti a helyes életmódot, az orvosi diagnosztikát, a gyógyszereket, az orvosi kezeléseket.

Ma már látható, hogy bármely szervezet értelmezése csupán anyagként nem ad választ nagyon sok kérdésre, például az összehangolt működésre.

Az energetikai értelmezés nem ad választ olyan kérdésekre, mint az önregeneráció, hogyan hatnak az érzelmek a szervezetre, stb.

Napjainkra kiforrott lett a biofizikai megközelítés, népszerű nevén a biorezonancia.

A biorezonancia célja a sejt-sejt, illetve szerv-szerv közötti kommunikáció javítása, ezáltal az anyagcserefolyamatok javítása. Egy gépkocsi sem tud működni, ha az alrendszerek bár tökéletesek, de a villamosvezetékek lötyögnek, de remekül működik, ha az elektronikus és elektromos vezérlés a helyén van.

Az emberi szervezet több mint 73 milliárd sejtből áll, és sejtenként legalább 6-7.000 kémiai reakció történik másodpercenként. Ha ezt a két adatot összeszorozzuk, akkor egy akkora számot kapunk, melyet nem tudunk felfogni nagyságrendileg sem, mintha a végtelenről beszélnénk, ez a szám mutatja, hogy az emberi szervezetben hány kémiai reakció történik másodpercenként.

Biológiából még ma is azt tanítják, hogy az emberi szervezetben a vezérlés az idegrendszer és a hormonrendszer segítségével történik. Az idegrendszerben az ingerület terjedési sebessége 20 méter másodpercenként, ami több nagyságrenddel kevesebb, mint ami szükséges lenne. A hormonrendszer még két nagyságrenddel lassúbb, mint az idegrendszer. Ráadásul nincsenek idegvégződések a sejtekben, hanem csak a sejtközti állományban.

Úgy tűnik az ember olyan dolgokkal, akar megmagyarázni valamit, amivel nem lehet, mintha egy Budapest térképpel szeretnénk megmagyarázni New York autós közlekedést.

A kisiskolások az első biológia órán fel kellene, emeljék a kezüket, és jelezniük kellene, hogy „némi” félreértés van a dologban.

A kutatások révén bebizonyosodott, hogy a DNS mindent tud az életről és irányít, vezérel.

Külön érdekesség, hogy egy majdnem teljesen megsemmisült sejt DNS-éből biofizikai módszerrel lekérdezhető mindennemű tárolt információ.

Ezek után, a múlt század elején átértékelődött az agy szerepe. Ma már nyugodtan mondhatjuk, hogy az agy olyan, mint egy könyvtár, ahol eltárolódik az információ, majd később visszakereshető. Ez ugyan irányítja a napi tevékenységet, azonban nem a szervezet munkáját. A DNS nagyságrendekkel több információt tárol ugyanakkora területen, nagyságrenddel gyorsabb a működése, irányítja a sejtek, szövetek, szervek munkáját. 

A sejt fejlettsége még az élet kezdetekor alakult ki, mikor évmilliókig az egysejtűek voltak az egyetlen élőlények. Aztán az élet fejlődésével megjelentek a többsejtűek. Mivel ekkor már nem minden sejt érintkezett a környezettel, megjelent a sejtek differenciálódása, és ezzel együtt a belső kommunikáció. A sejtek együttműködése az élet bonyolultabbá válásával egyre jobban nőtt, és elérte mai formáját. A mai sejtközi vagy sejten belüli információáramlást még a legmodernebb számítástechnikával sem tudjuk lemodellezni, még csak nem is álmodunk ekkora információmennyiségnek a kezeléséről, vagy tárolásáról.

Összefoglalva elmondható, hogy:

• Minden élő szervezet jellemzője az alkalmazkodás képessége, ami azt jelenti, hogy a külső körülmények változása esetén, a saját belső működését úgy szabályozza, hogy stabilitása (homeosztázis) fennmaradjon
• Minden élő szervezet egy önszabályzó rendszer, ami nem igényel külső beállítást.
• Betegségek akkor keletkeznek, amikor a szervezet belső önszabályozó képessége nem működik megfelelően (kompenzált, dekompenzált állapot)
• Biorezonanciás kezelések során, ellentétben sok mágneses hőhatáson és nagy energia bevitelen alapuló módszerekkel (masszázs matracok, Bemer matrac, stb.), kizárólag információáramlás történik, mely az önregenerációt támogatja.

Külső mágneses hullámok biztosítják a szervezet különböző ritmusait.

Fritz-Albert Popp (1983) és Wan Ho (1991) kutatásai - amelyben az élő szervezetek (köztük az ember) fénykibocsátásával és az embrió elektromágneses tevékenységével foglalkoztak – bizonyítják, hogy a sejtben először elektromágneses aktivitás - változás figyelhető meg. A lezajlott elektrodinamikus események és a foton kibocsátás eredményeként indul el a sejt osztódása, ill. a sejt speciális működése. Wever (1967) és Ludwig (1988) munkáiból ismeretes, hogy a szervezet fontos önszabályozási folyamatokat nagyon alacsony frekvenciájú mágneses mezők hatására végez. Bolygónk felszíne és az ionoszféra között keletkeznek az életünkhöz szükséges alapfrekvenciát adó 7,83 Hz-es Schumann-hullámok. Ez az alaphullám rezonál agyunk egyik fontos területével, a hippocampus frekvenciájával, és ahogy az O’Keefe és Nadel (1978) munkájából kitűnik, ez az egyetlen frekvencia, amelyik az összes emlőssel összehangol minket. Wever bunkerkísérletei, illetve a NASA állatokkal végzett mágnes kísérletei egyértelműen bizonyították, hogy szervezetünk megszokott működéséhez meghatározott, egyébként igen gyenge, elektromágneses mezőkre feltétlenül szükség van. Olyan állatkísérletekről volt szó ugyanis, ahol elektromágnesesen tökéletesen leárnyékolt ketrecekben az állatok a legjobb ellátás ellenére is  rövid időn belül elpusztultak. Közismert, hogy az űrhajókba oszcillátorok, köztük az egyik legfontosabb, a Schumann-hullámgenerátor segítségével pótolják a hiányzó földi rezgéseket, az asztronauták egészségének megőrzése érdekében. Az orosz kozmonauták kezdeti panaszai ezeknek a környezeti hatásoknak a hiányára vezethetőek vissza. Ezen a téren a NASA előbb járt a kutatásban.

Adey (1986) és munkatársa, Lawrence (1988) munkáiból tudjuk, hogy a sejtek elektromágneses kommunikációjába történő bekapcsolódáshoz csak meghatározott intenzitású jelek alkalmasak.

A szervezet és környezet kapcsolata

Az információcsere az élő környezetben folyamatos. Bizonyos spektrumok regisztrálása orvoslásunkban már napi gyakorlattá vált (EKG, EEG, EMG, MR), aminek révén terápiánk hatékonyságát növelő fontos információkhoz jutunk. A szervezet egészének informatikai rehabilitációjával foglalkozó terápiás irányzatot összefoglaló néven biorezonancia terápiának (BRT) nevezzük.

Mivel ma már nincs olyan európai, aki ne ismerné a mobil telefont, a rádiót, a televíziót, stb., a telekommunikáció mindennapos eszközeit, ezért közülünk senki sem csodálkozik azon, hogy nem csak a látható tartományban vannak elektromágneses jelek. Ezen eszközök példájából azt is mindannyian tudjuk, hogy a különböző tartományok között a jelek átalakíthatóak: az adótoronytól vagy a műholdról a tévékészülékhez érkező jeleket nem látjuk, de a tévékészülék által átalakított, vagyis más frekvenciatartományba áthelyezett jeleket, szemünk már érzékeli, látjuk a programot.

Fizikából és kémiából azt tanultuk, hogy az egységnyi építőkockák, az atomok is elektromágneses vibrációként értelmezhetőek, egymástól csak vibrációs paramétereikben különböznek. A „mégis mozog a Föld” megállapítás a múlt század elején a „minden csak vibrációként értelmezhető”-vel bővült. Ezért van az, hogy az anyagminták azonosítását már hosszú ideje kizárólag ezeknek a vibrációs paramétereknek az azonosításával végzik a laboratóriumok.

Az atommag körül az elektronok különböző pályákon keringenek és csupán az elektronok helyzete, és száma határozza meg, hogy az illető anyag mi lesz, lehet akár vas vagy műanyag.

Ráadásul a keringő, rezgő elektronok által elfoglalt térbeli hely nagyságrenddel nagyobb, mint az atommag és az elektronok térfogatának összessége. Ez azt jelenti, hogy amikor az autóban, vagy repülőben ülünk, akkor igazából szinte nincs alattunk semmi. Ha az elektronok nem rezegnének ilyen gyorsan, ki is esnénk, mert maga az anyag nagyságrenddel kevesebb. Ha leállítanánk egy pillanatra a rezgést, akkor a repülő úgy nézne ki, mint egy szita, ahol a lyukak felülete nagyságrenddel nagyobb, mint a tömör anyag.

Ezt már az iskolában is tanítják, azonban kevesen gondolkodnak el a valóságtartalmán. 

Minél bonyolultabb egy anyagi szerveződés (sejtek, szövetek, szervek, stb.), annál komplexebb a rá jellemző vibrációs spektrum, annál összetettebb biológiájának dinamikája: a különböző vibrációs tényezők ismétlődésének ritmikája.