Mai életünkben a legnagyobb gond, hogy szinte sosem tekintünk semmit sem összefüggéseiben. Ha az ember elmegy az orvoshoz, akkor szinte minden ujját más-más szakorvos vizsgálja és nincs olyan személy, aki az eredményeket egybeolvasná. Ha valamely szervvel gond van, akkor azt önállóan vizsgálják, kiragadják a valós környezetéből. Példa erre, ha romlik a látás, gyorsan kap az ember egy segédeszközt (szemüveg, kontaktlencse), mely egy mankó, és kevesen foglalkoznak azzal, hogy talán az illető veséje nem működik jól. Számos olyan kísérlet történt az elmúlt évtizedekben, mikor kísérleti állatok egy-egy szervét önállóan tartották életben és működésben gépekkel, és bebizonyosodott, hogy élettartamuk laboratóriumi körülmények között szinte korlátlan. A kísérleteknek akkor lett vége, mikor a kutatók megunva a kísérletet, lekapcsolták a gépeket.

Látható, hogy mennyire másképp működik bármi, ha kiszakítjuk a maga kapcsolatrendszeréből, a maga valóságából.

Példa még erre a történelem is, hiszen bármely "csoda" mint a Gízai Piramisok, Nostradamus, vagy Stonehenge, Inka kultúra, stb. nem "fejthető" meg csak önmagában, hanem a korszakával együtt kell értelmezni, kapcsolódásaival.

Csak a holisztikus szemlélet életképes, mindent egészben kell nézni, környezetével együtt, mely környezet jelenti a világmindenséget is. Ahogy a Föld pályáját is a Naprendszer bolygóinak gravitációs kölcsönhatása határozza meg, nem lehet kitépni onnan, hiszen akkor teljesen másképp viselkedne. Az óraszerkezetből sem lehet kivenni egy fogaskereket, mert a fogaskerék nem tudja betölteni eredeti szerepét. Az embert is környezetével együtt kell nézni, így például mindjárt meglátjuk a „civilizációs betegségek” okait, magát a „modern társadalmat”.

Úgyszintén fontos tudni, hogy bármely élőlény, így az ember is nem önálló sejtek egybegyúrt halmaza, hanem egy jól (ön)szervezett mechanizmus, illetve a materiális valóságon túl, rendelkezik energetikai és spirituális megnyilvánulással is. Minden mindennel összefügg! Ma már egyre jobban elfogadott tény, hogy a „szellemi megoldatlan problémák”, fizikai, szervi betegségekhez vezethetnek.

A holisztikus gondolkodásmód az embert a világmindenség részeként értelmezi, bármilyen kicsi is, de részese a mindenségnek. Hatások, és kölcsönhatások halmaza tartja egyensúlyban és működésben a világot.

Éppen ezért nem szakítható ki a világ egyik eleme sem a maga valóságból, hanem egészben kell nézni. A holisztikus szemlélet jellemzője a szemlélődő magatartás.

Az ember ugyanolyan atomokból épül fel, mint a környező élettelennek nevezett környezet, materialista szemlélettel tekintve megegyeznek. Valójában a különbség az élő és élettelen között, a hasonló építő anyagok, különböző strukturálódása. Látható, hogy az éles határ, melyet meghúztunk élő és élettelen között nagyon viszonylagos. Inkább egy széles átmenet létezik, melyen mozogni tudunk. A holisztikus szemlélet egyben látja a valóságot, nem szakít ki semmit a környezetéből, és nem húz éles határokat.

Az életben nincs jó vagy rossz. A fekete és fehér sem jellemző, hanem végtelen sok szürke átmenet. Mindig a körülmények határozzák meg a strukturálódást, de az sosem egy véglet.