Mai életünkben a
legnagyobb gond, hogy szinte sosem tekintünk semmit sem
összefüggéseiben. Ha az ember elmegy az orvoshoz, akkor szinte
minden ujját más-más szakorvos vizsgálja és nincs olyan személy, aki
az eredményeket egybeolvasná. Ha valamely szervvel gond van, akkor
azt önállóan vizsgálják, kiragadják a valós környezetéből. Példa
erre, ha romlik a látás, gyorsan kap az ember egy segédeszközt
(szemüveg, kontaktlencse), mely egy mankó, és kevesen foglalkoznak
azzal, hogy talán az illető veséje nem működik jól. Számos olyan
kísérlet történt az elmúlt évtizedekben, mikor kísérleti állatok
egy-egy szervét önállóan tartották életben és működésben gépekkel,
és bebizonyosodott, hogy élettartamuk laboratóriumi körülmények
között szinte korlátlan. A kísérleteknek akkor lett vége, mikor a
kutatók megunva a kísérletet, lekapcsolták a gépeket.
Látható, hogy
mennyire másképp működik bármi, ha kiszakítjuk a maga
kapcsolatrendszeréből, a maga valóságából.
Példa még erre a
történelem is, hiszen bármely "csoda" mint a Gízai Piramisok,
Nostradamus, vagy Stonehenge, Inka kultúra, stb. nem "fejthető" meg
csak önmagában, hanem a korszakával együtt kell értelmezni,
kapcsolódásaival.
Csak a holisztikus
szemlélet életképes, mindent egészben kell nézni, környezetével
együtt, mely környezet jelenti a világmindenséget is. Ahogy a Föld
pályáját is a Naprendszer bolygóinak gravitációs kölcsönhatása
határozza meg, nem lehet kitépni onnan, hiszen akkor teljesen
másképp viselkedne. Az óraszerkezetből sem lehet kivenni egy
fogaskereket, mert a fogaskerék nem tudja betölteni eredeti
szerepét. Az embert is környezetével együtt kell nézni, így például
mindjárt meglátjuk a „civilizációs betegségek” okait, magát a
„modern társadalmat”.
Úgyszintén fontos
tudni, hogy bármely élőlény, így az ember is nem önálló sejtek
egybegyúrt halmaza, hanem egy jól (ön)szervezett mechanizmus,
illetve a materiális valóságon túl, rendelkezik energetikai és
spirituális megnyilvánulással is. Minden mindennel összefügg! Ma már
egyre jobban elfogadott tény, hogy a „szellemi megoldatlan
problémák”, fizikai, szervi betegségekhez
vezethetnek.
A holisztikus
gondolkodásmód az embert a világmindenség részeként értelmezi,
bármilyen kicsi is, de részese a mindenségnek. Hatások, és
kölcsönhatások halmaza tartja egyensúlyban és működésben a világot.
Éppen ezért nem
szakítható ki a világ egyik eleme sem a maga valóságból, hanem
egészben kell nézni. A holisztikus szemlélet jellemzője a szemlélődő
magatartás.
Az ember
ugyanolyan atomokból épül fel, mint a környező élettelennek nevezett
környezet, materialista szemlélettel tekintve megegyeznek. Valójában
a különbség az élő és élettelen között, a hasonló építő anyagok,
különböző strukturálódása. Látható, hogy az éles határ, melyet
meghúztunk élő és élettelen között nagyon viszonylagos. Inkább egy
széles átmenet létezik, melyen mozogni tudunk. A holisztikus
szemlélet egyben látja a valóságot, nem szakít ki semmit a
környezetéből, és nem húz éles határokat.
Az életben nincs
jó vagy rossz. A fekete és fehér sem jellemző, hanem végtelen sok
szürke átmenet. Mindig a körülmények határozzák meg a
strukturálódást, de az sosem egy véglet.